Szóval. Először is nem akartak beengedni. A "helyi keresztény intézmény,ami tökre főszponzor és lebonyolító" annyira ultramodern, hogy szegény gimis kis csórók(MI) nem értették, mi az a sok elektronika a környéken. Végül középkorú néni tréfás megjegyzéssel beengedett. Hát majdnem meglógtunk...
Felbaktattunk a lépcsőkön. Persze Tündérke majdnem leszédült. Nincsenek ám falun ilyen magas épületek. Aztán meg ücsörögtünk bőrfotelben(akinek jól megy- sok hívő-->jó fotel), vártuk, hogy bottal megpiszkáljon valaki, de neeem. Csak nézték többen az egyenruháinkat. Már tudom, milyen lehet pucér fehérnek lenni Harlemben:)
Lassan előkerült három nőnemű egyed. Illetve hát... Egy erős 40es , kissé maszkulin szőke(a félelmetes fajtából), egy 30as mosolygós béke-nagykövet,de az a fajta, akiből kinézi az ember, hogy épp az imént nyomott el egy dzsangát. Vagy kettőt:) A harmadik meg a bordóra festett szájával egy másik tantárgy oktatójára emlékeztetett;) De mint kiderült, ő volt a legnormálisabb.
Remegő térdekkel beoldalogtunk, Maszkuliszőke közölte, hogy én vagyok az első és húzzak. Már hogy tételt. Rejtő Jenő: Piszkos Fred, a kapitány-hatáskeltés eszközei. Nyelvtan:beszédhangok és jelentés megkülönböztető szerepük. Két gondolat költözött a kicsi buksimba. Uristenuristenuristenhudebegazoltam és persze: ez melyik tétel....? A többiek 1órájával szemben nekem, mint tisztelt és nagyra becsült(?) elsőnek csupán fél órám volt a felkészülésre. Mennyéanyádba-gondoltam flegmán, miközben Miss TüdőmbenisfűNŐ mosolyogva invitált. Amíg beszéltem, végig úgy néztek rám, mint egy koreai mosogatófiúra, aki valamiért női egyenblúzban flangál, és Rejtő nevét kántálja. A nyelvtan végét már hadartam, mert Szőke nagyon csúnyán nézett rám, Békenéni velem szemben az óráját vizslatta feltűnően, Domina addigi jóleső szemkontaktusa és bólogatása pedig egyre lankadt. Hát gondoltam, üsse kavics, tudjuk le, és aztán mindenki meghívhat valamire! De rosszindulatú szőkének volt 1 kérdése... Jellemezze csak azokat a mássalhangzókat- végig! Hirtelen A rossz tanuló felel c Karinthy-novellában találtam magam. Pont ezt a kérdést akartam elkerülni. Súlyosbító körülmény, hogy minden nyelvtankönyv azzal a nyüves táblázattal kezdődik- amit én persze minden évben kipuskáztam. Minek is lényegtelen dolgokat megtanulni? Már tudom. Hogy abszurd helyzetekben perverz emberek légből kapott kérdéseire tudjak felelni. Aztán kimenjek telefonálni, ahol kb ugyanezt az élménybeszámolót, ugyanilyen stílusban leadom, aztán feltűnjön, hogy nyitva van a szóban forgó terem ablaka(mert hát így történt), és a nénik-hallván a beszámolómat- lehúzgálják azt a kevés pontot is, amit összehordtam(mert hát meglehet, hogy így történt). Nesze neked jól sikerült írásbeli. Konkrét eredményt persze csak a rendezvénysorozat legvégén tudok meg. Addig marad a fotoszintetizálás, mint életforma, és azt hiszem, keddig még meg kell tanulnom németül. Úgyhogy Aloha. Akarom mondani Auf wiedersehen!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
tanárdiák 2008.06.12. 00:59:11
Mirelittündér 2008.06.12. 08:34:50
tanárdiák 2008.06.12. 20:31:36
tanárdiák 2008.08.05. 13:10:18