Üdv. Ezer éve. Mentségemre szóljon: változtam. Ezen tevékenység olyannyira felszippantotta minden szabadidőmet, hogy nem volt időm blogolni. Ezvan. Én kérek elnézést.

Vegyük csak át, mi is történt. Elbúcsúztam a gimitől, amit szívből gyűlöltem nyolc hosszú éven át(balassi), és elkezdtem élni(közhely.közterület). Na jó, nem azonnal. Kedvessel ugyanis (akiről időközben kiderült, hogy nem is olyan kedves) szakítottam. Novemberben. De akkor már volt együttélés, éles viták, kétélű kardok és egy régóta élettelen kapcsolat. Kegyetlen egy időszak volt. Megelégeltem. Összecuccoltam hát, és belevágtam "új életbe".Új életről annyit kell tudni, hogy viharos, alkoholmámoros, sokszereplős, sok nevetést és sok baklövést tartalmaz, sokkal lazább és könnyedebb, sokkal kalandosabb- és sokkal szerelmesebb. Ugyanis most nem az alkeszt, nem a drogost, nem anyuci kicsi kedvencét, nem a férfiállatot és nem is a nagyképű jóképűt szeretem. Az Életbe lettem szerelmes. A szenvedélyt pedig csak fokozza, hogy félek a szerelmemtől. Lúdbőrzik a hátam, ha a ködben úszó, ingoványos jövőre gondolok. Nem mondom, hogy felhőtlen a kapcsolatom Élettel, de klasszisokkal jobb az előbbinél. Nem mindig élvezhető. Nem követhető. Nem érthető. De élhető.

És hogy mi lett a sulival? Végül a Kodolányin találtam magam. Nem gondoltam, hogy lesz egy iskola széles e világon, ahol jó lesz nekem. Itt maaarhaaa jóóóó! A csoporttársak kedvesek, a tanárok bölcsek(ezt kapjátok ki!) és segítőkészek. A gimiben fellelhető kicsinyes,  önelégült, mások kínzásában mérhetetlen örömöt lelő, tudatlan, hatalommániás, egyfolytában panaszkodó kertitörpék helyett itt EMBEREK dolgoznak. Aztaaaaa....

Letudtam az első évet. Mint fent említettem, nem volt zökkenőmentes. A barátok sem nyújtottak épp megfelelő támaszt, de végül megtaláltam azt, akit meg kellett. Az isteni gondviselés másfajta gondviseléshez juttat. A barátsághoz, amely néha a Másik gondjainak viselésével, feloldásával jár.Ámen.

Most nagyjából itt tartok. Változtam, de nem változtam meg... Ennek bizonyításaképp fontosnak tartok beollózni néhány régi bejegyzést a megszüntetett blogomból. Félelmetesen időszerűek. Sőt, a hét lakattal lecelluxozott titkos naplómból is előkerül majd néhány részlet;)

Mámorító érzés újra beleszippantani a cyberparadicsom levegőjébe!:)

Akkor hát- ahogy az író mondja- horgonyt fel!:)