Megblogondultam!

Csordogálnak visszavonhatatlanul kisfalusi péntek esték. Apró világom a kinyújtott jobb karomtól a balig terjed- tévé, számítógép, nasi. Három dimenzióban létezem tehát. Ritka eset. A tanulás- alvás kétpólusó szenvelgése lassan döcög a vége felé.  És a vég sem tart örökké. Ez esetben pláne. Pap is holtig. Hát még én!
De legalább már tavaszillat víziója kering a házak közt. Ez is valami azért. Persze csalás az egész- óriási méretű hajzatomat velem, és néhány őszi levélmaradékkal tépázott, röptetett, görgetett a fagyos szél. Óriási hajzat egyébként nem hétköznapi passzió. Tablókép ürügyén néztem ma ki úgy, mint akit elraboltak az UFOk, és egy komplett fodrászkellékes üzlet tartalmát a fejében felejtettek. Sebaj. Potom 4ezerért (plusz mogorva fodrász bére, akinek a puszta létemmel elcsesztem a napját- bár gondolom az egész élete lepergett a szeme előtt, amikor megtudta, hogy megváltoztak a hajammal kapcsolatos terveim) nézegethetem a képeket, és gyönyörködhetem. :p
Ennyi hát a mai nap mélyenszántó gondolatfolyama, Kedveskéim. És levonnám továbbá a konzekvenciát. A megtelepedő fejfájás ötlettelenséget, majd gondathiányt, végül fekete lyukat képez. Írok, amint meglátom a fényt. De lehet, hogy az lesz a jel, hogy nem írok. Aloha.