Megblogondultam!

Nem semmi év volt 2009. Megszenvedtem vele. De mint minden szenvedés az életemben, csupa csodás dolgot szült.

Megismertem sok nagytudású embert, akiket addig sosem láttam, vagy csak nem láttam meg. Ámultam és bámultam, hogy "tyűha, hát így is lehet??". A kezembe akadtak olyan könyvek, amelyeket hévvel olvastam, majd időről időre becsuktam, és csak néztem ki az ablakon, miközben ültem egyedül a vonaton. Volt, hogy nem láttam semmit. De akadt, hogy egy lámpa épp megvilágította maga körül az éjszakát.

Mindez fokozatosan és észrevétlenül történt. Ha nem lenne hitem, azt mondanám: véletlenek sorozata. Az a minden- ugyanazt- üzeni érzés.

2008. november

Metróztam még az előző albérletembe két csoporttársnőmmel. A szerelemről beszéltünk, miközben röpültünk megállóról megállóra. Egy régi szerelmemről meséltem. Akkor még nem számított réginek. Ma már igen. Szontyolodva mondtam, hogy én boldog akarok lenni! Akartam, mint hároméves az építőkockát. Akkor összenéztek a lányok, és azt mondták nekem: Olvasd el a Titkot! Majd egymásra csodálkoztak, mivelhogy egyszerre gondolták ugyanazt. Én kedvesen bólogattam, hogy persze, mindenképp, aztán mosolyogva kihátráltam, mielőtt az ajtók záródtak volna. Először azt gondoltam, hogy az a könyv semmire sem jó, mivelhogy én egy másik könyvre gondoltam, hogy gondoltak. Másodszor viszont már azon filóztam, hogy vajon lesznek-e ellenőrök a mozgólépcső végén...

2009. Április

Láttam a Naplóban egy riportot a "szerencsés" emberekről. Illusztrációként a Titok című flmet használták. Mintha derengett volna, hogy hallottam róla... Mindenesetre nagyon tetszett a levetített részletek alapján. Gondoltam, talán megnézhetném...

2009. Május

Végre együtt volt minden ahhoz, hogy megnézzem a Titok című filmet. Itt legfontosabb tényezőként az eszemet említeném meg. Tetszett. Olyannyira tetszett, hogy még egyszer megnéztem, sőt, jegyzeteltem is.

Gondoltam, teszek egy próbát. Kipróbálom ezt a kívánósdit, mit veszíthetek alapon. Kitaláltam, hogy nekem kell ez a thesecret, könyv formában is. De megnéztem a könyvesboltban, és valami horribilis áron volt. Pláne diákpénztrcával mérve. Meg a születésnapom is vadul közeledett. Minden adott volt tehát, hogy kipróbáljam a dolgot. Persze nem szóltam senkinek, hogy van egy ajándéktippem. Csak akartam azt a könyvet, nagyon. A kezemben tartottam, vizsgálgattam a borítóját, csodáltam, szerettem, örültem. Legalábbis ezt képzeltem.

Eljött a szülinap, és semmi. Illetve annyi történt, hogy a Da Vinci- kód című könyv Titkait boncolgató könyvet kaptam meg. Gondoltam, az én hibám, univerzális félreértést okoztam. Talán mégis anyukámnak kellett volna adnom a Mikulásnak írt levelet, biztos, ami biztos...

2009. November

Épp átviharzottam a konyhán, amikor egy köteg papírt láttam meg az asztalon. Az volt ráírva: a Titok.

Aztaaa- gondoltam- ideért. A kihallatszott gondolataimra anyu válaszolt egy csomó szelektálandó papír alól: Itt van már egy jóideje...

Nem hittem neki. Biztos voltam benne, hogy máshol kutyulta el, így én még véletlenül sem találkozhattam vele.

Hetekig nagy becsben tartottam, rakosgattam, hogy majd holnap már tényleg elkezdem...

2010. Január

Végre céltudatosan a kezembe vettem, és vadul nekiestem a soroknak. Nagy hévvel olvastam, amíg meg nem fáradtam kissé. Akkor megfordítottam a papírköteget. Majdnem hanyatt estem a székkel. Ott ugyanis az én kézírásom állt:

6-os

2009. 04. 12.

12 13 19 30 34 45

Persze azonnal beugrott, ahogy anyu szól, hogy ugyan írjam már fel a lottószámokat. És én odaügettem az egyre növekvő papírkupachoz, megragadtam egy fehér oldalt, és gondolkodás nélkül rávéstem a fenti adatokat. Majd nemes egyszerűséggel visszapottyantottam a kupac tetejére, és már csak a függöny libbenését lehetett látni utánam a folyosón...

Baszki. Végig itt volt az orrom előtt. A kezemben tartottam, amire olyan sokáig vártam. De nem láttam meg. Úgy tűnik, akkor még nem voltam elég nagy szarban ahhoz, hogy megértsem. De szép fokozatosan erősött a látásom, az érzékelésem, a gondolkodásom. Így már volt értelme odaadni azt a könyvet.

Ma már sokmindent értek, ami mellett hónapokkal ezelőtt simán elsiklottam. Sőt, ma már nem tudok úgy olvasni vagy tévézni, hogy egyszerűen csak levezényelni egy átlagos hétköznapot, hogy ne tudatosulna bennem folyton: a Boldogság, a Szeretet, a Bőség, de a szomorúság és a fájdalom is belőlem indul ki. Hogy ezek közül melyiket élem meg, az csak rajtam áll.

Mára a Vonzás Törvénye lett az Én hitem.

Időről időre eszembe jut egy idézet, amit akkor olvastam, amikor életemben először éreztem, hogy a családomért cselekszem.

"A gyakorlatba  átültetett hit szeretet, a gyakorlatba átültetett szeretet szolgálat." (Asissi Szent Ferenc)

Azóta minden nap azt képzelem, hogy segítek másoknak, hogy minél több embernek jó/jobb legyen. Talán nem is csak képzelem.