Ma Pesten kellene lennem, csinos ruhadarabokat próbálgatnom és késő délután sok tele szatyorral hazaesnem. Ehelyett szrájkolnak. Nem a butiktündérek, hanem a vonatmozgató bácsik/nénik. Meg le is vagyok épülve. Most kivételelesen nem a hátam, a térdem vagy egyéb ide ki nem írandó egészségügyi problémáim tornyosultak a fejem fölé(jó is manapság fiatalnak lenni!). Inkább gazdagodtam, ami a kórtörténetet illeti. Vasárnap akkorára dagadt a kékebbik szemem héjja, hogy akár még úgy is tűnhettem, mint egy megvert. Pedig nem. Doktorbácsi szerint árpa. Hiszek neki. 10tojásért nem ferdítené el a tényeket. Bizonyára.
 Önfeledten baktattunk kifelé a rendelőből, a szabadba, a friss levegőre, a napra, a tavaszba. Mondanom sem kell, hogy nem hatott meg minket az ilyenkor szokatlan átlaghőmérséklet, amikor sietve elénk vágtatott a tapasztalás (gyógyszert szedek): nem csak a nap ragyogott órák óta, hanem az autó világítása is. Akku gémóver. Csak ültünk a tényektől leforrázva. Lassan győltek körénk az emberek, mint szagra a dögevők. Percek alatt nőtt ki a kisfalusi betonból 3 önkéntes autószerelő.
- Aszonygyahogy hogyishíjják...-hallottam jobbról.
-Várjá Jóska, nem a pozítív, a negatív!- szólt valaki balról.
- Az a izéja...! Ottan néccsakaha!
- Nemmongyamá, a pozítva negatív!
Így történt, hogy két órán keresztül operálták a jó öreg négykerekűt. Végül aztán beindult. Remegve indultunk útnak, és megesküdtünk magunkban, hogy nem kapcsoljuk le a gyújtást soha többé. Vagy legábbis amíg haza nem érünk.
A fenti tényekből kiindulva jobb is, hogy nem mentünk vásárolni. Lehet, hogy nem jártunk volna jobban ott sem. Így hogy életképtelen a vasút, biztos is. Először a munkabeszüntetők és Szakszervező miatt morogtam. Aztán rájöttem, hogy nem is nekik kellene másképp gondolkodni, hanem Állam bácsinak.
Például a nagyvállalatoknak ajándékozott adómentes éveket a felére is lehetne csökkenteni. Annál is inkább, mert ezek a rafinált külföldiek már eleve úgy építkeznek, hogy záros határidőn belül fel tudják szedni Leányvállalatot, hogy nyoma se maradjon, kinőhessenek viszont a földből más országokban újra. Lehet, hogy nem jól látom, és ez nem is lehúzás. De lehet, hogy jobban járnánk (vagy legalább valakik, többen), ha az állam akkor adna adómentességet ,és egyéb kedvezményeket, ha a vállalatok a szállítandó bármijükhöz a Magyar Állam Vasutakat vennék igénybe. Bár tény, hogy sok település (pl Nógrádban kb 70%!) nem közelíthető meg vasúton, de épp ezért kellene legalább azokra a helyekre a teherszállításra az utaknál sokkal inkább alkalmas vasúton szállítani a terhet, ahol az lehetséges. Így nem lennének talán ezeken a szerencsés helyeken olyan állapotban az utak, ahogy vannak, s talán a lakók édes álmait sem zavarnák a polcon összekoccanó poharak, és a falon táncoló tükör. És talán még a MÁV is jobban állna. És ha a személyszállítás rendkívül összetett feladatát nem is sikerülne tovább gondolni, és gyakoltatban építgetni, legalább fizetéseket emelgethetnének, hogy MI, hétköznapi emberkék, bármikor szabadon döcöghessünk az olyan-amilyen-kocsikban. Amik legalább mennek.
De nem lesznek könnyelműen logikusak Országélen(táncolók), hiszen ők sem akarnak családon belüli viszályokat. Apóssal, öcsivel, saját magukkal kiszúrni bizonyos intézkedések által nem túl szép dolog. Ezért inkább nem is kérnek pénzt a gazdagoktól a Közösnek.
Innen nézve hülyeség. Onnan nézve teljesen logikus. Persze ezt csak én mondom, a félig világtalan, isten háta mögött élő gimnazista.