Tegnap azonban fény derült a titokra. A szőnyegemen szembe találtam magam egy szárnyas nagyobb-mint-hangyával. És mivel nem vagyok sem vegetáriánus, sem zöld (kivéve a szemem), ezért gonosz és kegyetlen módon zsebkendőbe folytottam az illető betolakodót.
Persze gondolhattam volna, hogy nem szeretnek ezek a lénykék magányosan szobát foglalni. Ma négyen néztek rám kérdőn, mit óhajtok. Fogtam Felvételi Tájékoztatót, és megkérdeztem tőlük, érdeklődnek-e esetleg a felsőoktatás iránt. Mindez rovarul kb így hangzott: puff! Ők erre illendően megköszönték a szíves érdelődést, és rögvest vissza is utasították, mondván, számukra ezek a tervek túlságosan nagyszabásúak. Fordítanék: reccs! Azt már talán nem is látták "zavarukban", hogy közeledem a zsepivel...
Nem tudom, miféle kolóniával állok szemben, de már most érzem, hogy kb ilyen színvonalon várható a további társalgás. Amennyiben megtisztelnek.
A szünet nélküli zabálás jelentős részét pedig nem apró rezidenciám falai között kellene lefolytatnom. Talán:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.