A mai napig nem jutott eszembe a bosszúságon és a csalódott rezignáltságon kívül semmi, amit én az iskolától kaptam. De ma egy előadást figyelve beugrott. Ez az! Egyetlen harmatcseppet szívok magamba a végtelen sivatag világtalanságában, évente egyszer! Amikor is olyan csodában van részem, hogy például láthatok, és hallhatok közelről egy írót, aki olyan bölcs és megnyugtató, mint maga a Könyv. S a Könyv titkokat árul el. A szavai betűk, és én csüngök rajtuk, és kapaszkodom, bámulok, kinyílok, kislányosan megilletődöm, elsunnyogok apró csalódással, s közben valahogy mégis a világ tetején....
Hallgatok szegedi forradalmárt '56-ból, és újra csak ámulok, hogy előttem az élő történelem egy karnyújtásnyira. És beszél világmegváltásról édesen és ékesen, és hévvel...! És ő valóban megtette, nemcsak elért egy buszt, vagy elcsábított egy asszonyt. Ő tényleg... megváltoztatta a világot! Találkozom a spiritualitással, ami megígéri, hogy jobb lesz a holnap. Lám, kívánd, és megkapod!
Ezeken a különleges napokon mindig kaptam valamit- ma utoljára. Bár volt köztük sok csalódás, és értetlenkedés, hogy mégis ilyet embereknek ilyen formán hogyan...de a nap végén ilyenkor- kivételesen- nem fecsegek kifulladásig. Csak lebegek valahol egy gondolatfelhőn, és szomjazom a folytatást. De nem lesz már. Legalábbis így nem. Talán egyszer, újra... Talán nem egy napba sűrítve, hanem apró morzsánként... Ezentúl majd nem a világ jön hozzám, hanem én megyek hozzá..
Megérte hát valahol mégis a sivatagban való állandó zarándoklat. Mert megtörténnek olykor ilyen enyhet adó hajnalok....
Leltárba is veszem hát rögvest az emléket, hogy el ne illanjon:
1. Balassi-nap
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Diselixa 2008.02.15. 23:30:32
kamikaze 2008.02.16. 01:29:09
Néhány rossz példa:
Új matek+ofő, belép, pocskondiáz, majd mutogatva közli: te, te, te, meg te meg fogtok bukni matekból.
Tárgyilagosan megírt magyardoga, tanárnő közöl: ez lenni tankönyv, max 2 lesz. Nem zavarta, hogy a környékemen nem volt a tollamon és az általa kiosztott egyszem lapon kívül más.
Tesitanár 8. végén: -te satnya vagy... persze, mert olyan suliba nyertem felvételt, ahol követelmény volt az extrém kondi és az irígység az irígység.
Fizika, kérdés a gyorsulás. Tan elémdob egy olyan sokadjára fénymásolt fecnit, amilyet én bármilyen okból ha elé teszek, akkor finnyogva, két körme közé csippentve felemeli, hogy ez meg mi a hányás és bevés akkora karót, hogy sose köszönöm meg. Szal ezen kérdés volt egy fizikai mennyiség fogalma, jele, mértékegysége. Na erre kaptunk 1-1 A/4-es lapot, én már csak kíváncsiságból is ráírtam a nevemet, csoportomat, a dátumot, aztán a fogalmat, egy betűjelet és a mértékegységet. Beadtam, vártam a hatást, ami nem maradt el. Olyan bamba arcot életemben nem láttam még... és aszondja: -ennyi? Én mondtam az orra elé tolva a koszos fecnit, hogy na, hát ez itt a kérdés. A kérdésre pedig ott van előtte a válasz, ha nem tévedek. Egyszerűen nem tudott mit mondani. Majd kérdezett rá egy igen gecit és 4-est adott.
Na az ilyenektől tudok okádni... és ezért nem megyek én intézményi keretek közé "tanulni".
entropic · http://e-konyv.blog.hu 2008.02.16. 01:51:27
bingbang 2008.02.16. 02:55:41
Struglovics 2008.02.16. 07:17:58
Továbbá őszintén: melyik átlagszűlő volna képes és alkalmas gyermekét a társadalmi lét abszolút függő viszonyaiba való beleidomításra. Erre egyszerűen sem ideje, sem képessége nincs. Az iskola egyetlen valóságos funkciója tehát a gyermek megőrzése addig, amíg a felnőtt kort el nem éri és ezalatt ugyanolyan autonómiahiányos, hatalomfüggő, abszolút alkalmatlanságú szülővé roncsolni, mint amilyenek az ő szülei.
vi /etc/passwd · Http://www.flickr.com/photos/haazee/ 2008.02.16. 08:54:20
Te tényleg nem szereted az iskoládat? Ennyire? Akkor miért jársz oda? Pontosabban, miért oda jársz?
tanárdiák 2008.02.16. 09:03:40
Struglovics 2008.02.16. 09:14:21
Struglovics 2008.02.16. 09:27:20
Akit tanítani kell, azt nem érdemes, akit érdemes, azt meg nem kell.
Mondd, hogy tőlem hallottad és cikk-cakkban hajts, ha lőnek...
F4 2008.02.16. 09:55:51
tanárdiák 2008.02.16. 19:16:06
tanárdiák 2008.02.16. 21:36:03
tanárdiák 2008.02.16. 21:51:07
(Folyosón rohangálást, csúfolódást, világ méretű összetűzéseket egymással és a bésekkel, saját bagolyt, beöltözést farsangon, sulibulit, jóképű végzősfiút, és még sok mindent- talán a három sor nem is lett volna elég.)
Mirelittündér 2008.02.17. 20:51:59
Az iskola gyermekmegőrző funkciójával fájdalmas szembenézni. A tanárok nevelő szerepe elveszett(komplett egyéves anyag került olyan formán "leadásra", hogy tankönyvből felolvasás címén kiselőadtunk a többieknek-mellesleg sokakat érdekelt volna a téma; most érettségi tantárggyal hasonló a helyzet, hisz "nincs időnk" meg persze "direkt nem akarjuk megérteni")szóval inkább nevetségesek, mint példaképek. Nem tudom, hogy régen ez nagy általánosságban hogy működött, de én ma már csak önellenőrzésre járok be az iskolába. Mert leadja sokezerért Magántanár a tananyagot, meg Osztálytárs felháborító természetességgel könyvajánl nekem, miből tudok önszorgalomból felkészülni az érettségire. Másoktól weboldalak címeit kapom. Meg kérdéseket. Például, hogy vajon mi szerepel egy tanár munkaköri leírásában?
Szóval a sokéves kötelező jó hangulat, jókislánykodás, egymás magasszintű szeretése,saját vélemény elnyomása, mindenki tisztelete,rosszindulat, wcben és otthon bőgés és a vízenjárás teljességgel elhanyagolható tényezők ahhoz a felháborító tényhez képest, hogy az iskolába rendszeres látogatása, és a tanulás közel sem fedik le egymást. Lehet, hogy nem vagyok még 18 évesen sem iskolaérett, mert képtelen vagyok elfogadni ezeket a tényeket.
A szép emlékekre pedig emlékszem. De sajnos nincs annyi(a rosszakhoz képest pláne), hogy a ballagáson megkönnyezzem őket.
tanárdiák 2008.02.17. 21:46:02
Régen annyi mindenképpen más volt, hogy (mint közhely) nagy volt a tanárok megbecsülése, tekintélye. Mint a rendőröknek. Régen, ha egy rendőr összehúzta a szemöldökét, mindenki behúzta fülét-farkát. Régen a tanár megüthette a diákot, minden következmény nélkül. Félreértés ne essék, ezt nem hiányolom. Ha szükség volt rá, az már úgy is valami problémát jelentett.
A fő gond szerintem az, hogy a világ gyorsabban változik, mint az oktatás. A régi leadós bemagol(tat)ós tanítás/tanulás valóban idejét múlt. A tanárképzés, illetve a régóta dolgozó tanárok lassan vagy (sehogysem) változnak. Ebben az értelemben még mindig egy rossz periódusban vagyunk, de van változás. A képességfejlesztés nem hülyeség és csinálják és lehet jól is csinálni. Ha nálatok ebből nem sok látszott, az baj és nem vigasz, hogy már csak évtizedek kérdése és menni fog.
Azt is érdemes végiggondolni, hogy az osztály hozzáállásával mi a helyzet. Nem lehet, hogy a tanárok (egy része) ezért is szenved? Meg ti is magatok/a többiek miatt?
De hogy semmi ne legyen jó és szép, azért azt nehéz elhinni.
És semmi garancia arra, hogy a felsőoktatásban jobb lesz. De legyen!
Mirelittündér 2008.02.22. 19:52:24
"Közkívánatra"- és persze főként az életszerűség kedvéért- írok majd pozitív bejegyzést is. Peace.
tanárdiák 2008.03.01. 09:08:35