Megblogondultam!

Két héttel ezelőtt bementem Barátnővel a könyvesboltba lelki eledel beszerzése céljából. Lapozgattam Oshót, a Titkot, mérlegeltem, melyik könyvért adjak ki kétezer forintot. Elvégre válság van, a "hová megyünk nyaralni?" tipusú hezitálást felváltotta a "kenyér vagy villanyszámla?" kérdés. Aki ezt túlzásnak érzi, annak megadnám a számlaszámom, felesleges ezer forintok szemetese gyanánt. Naugye.

Az enyhén ezoterikus témájú könyvek mellett azonban felbukkant még egy versenyző. A borítója rózsaszín volt, és a címe...a címe egyszerűen nevetséges! Második olvasatra szexista, míg harmadszorra elkeseredett. Amolyan önsegítő könyvnek tűnt negyvenes, egyedülálló nők számára, akik az apácazárdából egyenesen a könyvesboltba rohannak, hogy a villámrandi helyszíne felé vezető úton unaloműzés gyanánt olvasgassanak.

Barátnő, aki egy kőkemény csaj, megállt mellettem.

-Na, mit választasz?- kérdezte, miközben kikapta a kezemből a könyvet.

Csak nyögtem tanácstalanül az őőőőőket, mint egy kiskamasz, akit csúnyán rajtakaptak.

-Oké- vágta rá, miközben beleolvasott- de amint elolvastad, kölcsönadod.

Hú-gondoltam. Ha a két lábbal a földön álló barátnőm tetszését elsőre elnyerte, akkor érdemes volna leülni ezzel az íróval, és elbeszélgetni vele. Hallgatni a gondolatait, és ennek nyomán kérdéseket megfogalmazni, hogy együtt, egymástól tanulva érhessünk a végére a könyvalkotás hosszadalmas folyamatának. Ezen gondolatomon hirtelen felbuzdulva felütöttem újdonsült portékámat, és a következő sorokat csípte fel a tekintetem:

Sherry: Mennyi idős vagy, Timmy?

Timmy: Kilencéves vagyok.

Sherry: Készíthetnék veled egy interjút? Könyvet írok.

Timmy: Én is könyvet fogok írni.

Sherry: Mi lesz a címe?

Timmy: "A lányok buták".

Sherry: Azt hallottam, hogy barátnőd van. Igaz ez?

Timmy: Igen. A neve Sandy, és tudom, hogy belém van esve.

Sherry: Honnan tudod?

Timmy: Mert minden fiúval nagyon kedves... csak velem nagyon undok.

- Ó, hogyaza..!-gondoltam- A férfiak valóban ennyire biztosak magukban, amikor rólunk van szó? Előre tudják minden lépésünket? Unottan várják a következő "női praktikát", hogy aztán, amikor már elég mélyen vagyunk idegesítő érzelmeink útvesztőjében, akkor egy laza mozdulattal kitegyék a szűrünket? Frankó.

Így győzött meg engem a könyv és a jobbik felem, hogy forgassam be a tőkémet egy jövedelmező kapcsolat reményében.

Már másodszorra olvasom. Imádom. Ugyanis én is, mint a szürkeszoknyás átlag, az érzelmeim egyedurama alatt görnyedtem. És még csak nem is tudtam róla. Amikor ugyanis végérvényesen tönkrement a kapcsolat(az összes, ez van), csak ültem bambán, és baromira nem értettem, hogy MIÉRT? Miért történt ez?

Na, az a helyzet, hogy az összes kérdésre nagyon röviden az a válasz, hogy a NŐ. Mert NŐként gondolkodunk, kivéve, amikor beszélünk, mert akkor meg nem gondolkodunk.

:D Már hallom is: miért?miért írod ezt?:)

Talán a Meseautó című filmből Kabos Gyula mondatával tudnám röviden összefoglalni a legfőbb tanácsot: "Anna Kisasszony! Legyen férfi!"

Szerezd be és olvasd el a könyvet, hogy megtudd, mi volt a sarad az összes eddigi történetedben.

És akkor persze még nem értél a feladatok végére.

Akkor még csak ott tartasz, ahol most én.

Az előző kapcsolat után, a következő előtt.

Bizonytalanul. Kissé kételkedve. Sőt, olykor konkrétan félve. De egyre tapasztaltabban.